Tartalom:

10. RÉSZ: GEOLÓGIAI KUTATÁSOK Az Apollo–15 azzal a küldetéssel indul útnak, hogy kőzetmintákat hozzon a hold felszínéről, amelyek segítenek megállapítani, hogyan keletkezett az univerzum. Ahhoz azonban, hogy az asztronauták végrehajthassák a feladatot, előbb meg kell tanulniuk, mit keressenek, szükség van tehát egy tanárra, aki a pilótákból vizionáriust, majd a vizionáriusokból geológust farag. Közben a kongresszus megkurtítja az űrprogram költségvetését, és az Apollo–17 repülése után a teljes Apollo-programot leállítja.

11. RÉSZ: NÉHÁNY KIVÉTELES ASSZONY Miközben a férfiak meghódították a világűrt, néhány nőnek fontos szerepet kellett eljátszania a földön – ők voltak az űrhajósfeleségek. Feszültség, aggodalom, öröm és kétségbeesés – Amerika mindazt az érzelmet leolvashatta az arcukról, amely annyira rendkívülivé tette ezeknek a bátor nőknek az életét. Mivel minden szavuk, minden tettük nagyban befolyásolhatta férjeik karrierjét, óriási nyomás nehezedett rájuk, és mosolyogásuk a kamerába nem mindig oldott meg minden nehézséget.

12. RÉSZ: AZ ÚT A HOLDRA Az Apollo–17 hajtotta végre az utolsó Apollo-küldetést, és Gene Cernan, illetve Harrison „Jack” Schmitt voltak az utolsó Apollo-asztronauták, akik a holdon jártak. Schmitt egyben az első tudós is volt ¬– újabb kis lépés az emberiségnek. De a tudomány előtt már a képzelet is a holdra repítette az ember: évtizedekkel az első holdutazás előtt, 1902-ben egy George Méliès nevű férfi emberek millióit vitte a holdra Utazás a holdba című filmjével. Ki hitte volna akkor, hogy az ősrégi álom nem is olyan sokára valósággá válik!