Tartalom:

Az Ausztráliában játszódó romantikus történetünk hőse egy szingli geológusnő, Sandy, akinek gondjaira bízzák cégük egyik japán tulajdonosának idelátogató fiát. Tachibana Hiromitsu csendes, protokolláris japán, akit teljesen lenyűgöz a széles ország, a végtelen mezők, melyek éles kontrasztot alkotnak zsúfolt hazájával. Sandy barátságtalan, de Tachibana sem tesz sokat, hogy oldódjon a helyzet. Amikor egy éjszakára kint rekednek a sivatagban, valami megváltozik: megindul a beszélgetés, három érintés után pedig szeretkeznek.

Érezzük, hogy ennek a kapcsolatnak nem lesz jövője, már jóval azelőtt is, mielőtt Sandy megpillantja a férfi tárcájában annak családi fotóját – és érzi ezt talán a Sors is, aki közbeavatkozik a kialakuló románcba.

Toni Collette (Hatodik érzék, Egy fiúról, Az órák, Egy cipőben) annyit szerepel a vásznon, mint még egyik filmjében sem, és ezt olyan jelenléttel teszi, hogy az lehengerlő: az érzelmek akkora skálájából ad ízelítőt, amennyit ritkán mutathat be egy színész egyetlen szerepen keresztül. Az írónő érdemeit gyarapítja a tény, hogy a film közepén található váratlan fordulat után egyetlen lépést sem hibáz el. A Japán szerető végtelenül egyszerű cselekményének az erejét sem maga a történet, hanem a karakterek adják. A Tachibana Hiromitsut alakító színész olyan rajongással, szemérmességgel és spiritualizmussal tölti meg karakterét, hogy felmerül a gondolat: ha ezt a filmet harminc évvel ezelőtt forgatták volna, az ő karaktere lenne a nő; és Collette-é a férfi. S hogy ennek ellenére mégsem csap át feminizmusba, arra az alkotás utolsó harmada az ékes bizonyíték.